2016. december 3-án a Tisza-parti Termálfürdőben jártunk.

 

November 22-én a Csengey Dénes Kulturális Központ kis klubtermében tartotta 2016. évi Közgyűlését a Paksi Orosz Klub Egyesület. A Közgyűlésen a 73 tagból 25 fő vett részt. Szőke Larisza, az egyesület elnöke beszámolt a 2016. évi rendezvényekről, az egyesület gazdálkodásáról és aktuális vagyoni helyzetéről. Elmondta, hogy a betervezett programok szinte kivétel nélkül megvalósultak, az Egyesület pénzügyi helyzete stabil. Az év nagyon fontos eredménye volt, hogy az egyesület eleget tett a törvényi kötelezettség szerinti Alapszabály megújításnak, amelyet a szekszárdi cégbíróság jóváhagyott. Az Egyesület 2016. évi legnagyobb rendezvénye a Pakson megtartott 8. Országos Orosz Népművészeti Fesztivál volt, amelyről a rendezvény főszervezője, Szucsán Marina számolt be. A Közgyűlésen Hadnagy Jelena elnökhelyettes vezetésével áttekintésre került az Elnökség által a 2017. évre javasolt programterv, amelyet a tagság jóváhagyott. A Közgyűlés végén az Elnökség javaslata alapján az elnök szimbolikus jutalmakat adott át az év során legaktívabb tagoknak, közte a „2016. év POK emberének” választott Szucsán Marinának. A Közgyűlés jegyzőkönyvét a tagok elérik a dokumentumok között.

Dobó József

Az idén a soron következő 8. Országos Orosz Népművészeti Fesztiválnak a Paksi Orosz Klub szervezésében Paks adott otthont. A fesztivál november 13-án került megrendezésre a Csengey Dénes Kulturális központban. A fesztiválon felléptek a Magyarországon működő, oroszokat, valamint az orosz nyelvet és kultúrát kedvelőket tömörítő társadalmi szervezetek amatőr társulatai és előadói Budapestről, Pécsről, Kaposvárról és Egerből. A Paksi Orosz Klubot a fesztiválon Pataki Ádám harmonika virtuóz képviselte, első tanára Papp Olga klubunknak is tagja. Ádám produkciója volt a megnyitó szám a fesztiválon. Ádám vidám, pörgős harmonika zenéje megadta a hangulatot és a tempót az egész fesztiválnak. Nagyon változatos volt a fesztivál programja, lehetett látni és hallani orosz dalokat és táncot, orosz románcokat, gitárzenét, zongoradarabokat orosz zeneszerzőktől, akrobatikai számokat és sok minden mást, összesen 25 színvonalas produkciót.

Ahhoz, hogy minden gördülékenyen menjen a fesztiválon, nagyon sokat dolgozott a szervező csapat. Az előkészítés több hónapos folyamatos munkát igényelt a néhány főszervezőtől. A fesztivál napján pedig legalább húszfős POK tagokból álló stáb dolgozott azon, hogy a vendégek és a nézők is jól érezzék magukat. A POK első alkalommal szervezett ilyen jellegű és volumenű kulturális rendezvényt, többször érezhettük a művészeti szaktudás hiányát. Ilyenkor tanácsot kértünk a fesztivál korábbi szervezőitől, a CsDKK munkatársaitól és Papp Olgától. Egyébként a mérnöki gondolkodás és precizitás sem haszontalan dolog egy ilyen rendezvény előkészítésében és lebonyolításában, a POK tagok többsége pedig műszaki ember.

Gondoskodtunk a vendégek ellátásáról is, sok szponzort sikerült meggyőzni a fesztivál támogatására. Ennek köszönhetően bőséges, változatos ünnepi asztallal tudtunk kedveskedni a más városokból érkezett előadóknak. Sőt, még kis ajándékcsomagot is sikerült összeállítani minden vendégnek. A fesztivál vendégeinek felajánlottuk, hogy tekintsék meg az atomerőmű Tájékoztató és Látogató Központjának kiállítását. A pécsi társulat élt is vele, és egy POK tagunk kíséretében megnézték a kiállítást. A látogatás után a pécsi vendégeink úgy nyilatkoztak, hogy sok új meggyőző információt kaptak az atomenergiáról.

A fesztivált az összes létező paksi médiában és információs csatornán hirdettük, aminek köszönhetően szépszámú közönség tapsolt a produkcióknak. A fesztivál után sok pozitív visszajelzést kaptunk. Úgy gondoljuk, hogy a Paksi Orosz Klubnak a fesztivállal egyrészt sikerült színesíteni Paks kulturális életet, másrészt pedig népszerűsíteni az orosz kultúrát és az orosz nyelvet. A fesztiválról Wollner Pál készített nagyon sok szép fotót, amelyeket az albumában láthattok.

 

Szucsán Marina

Pakson sokan ismerik Vincze Bálintot, aki régóta fényképezi a paksi atomerőmű környezetének élővilágát. Több képeskönyve is megjelent már, a hazai és nemzetközi természetfotós pályázatokon elért eredményeire pedig nagyon büszkék lehetünk. A sors úgy hozta, hogy „Genuin” című könyve (www.genuin.hu) az oroszországi ROSZENERGOATOM konszern kommunikációs vezetőjének kezébe kerüljön, akinek megtetszett az ötlet. Felkérték Bálintot, hogy készítsen természetfotókat az orosz atomerőművek környékéről is, és egy könyv formájában mutassa be az embereknek, hogy az atomerőmű közelsége nincs káros hatással a közvetlen környezet flórájára és faunájára.

Oroszország területén összesen 10 telephelyen van atomerőmű az ország különböző részein, a Kólai félszigettől kezdve egészen Csukotkáig. Bálint végigjárta mind a tíz helyet, az expedíció során készített fotókból pedig elkészítette az „Impressziók” című könyvét, amely egyelőre orosz nyelven jelent meg. A POK vezetése felkérte Bálintot, hogy meséljen a klub tagságának a könyv születésének részleteiről. Erre az Atomfitt szaunában került sor 2016.10.27-én. Arra kértük Bálintot, hogy mondja el, merre járt Oroszországban, milyennek látta a számunkra oly kedves országot, hogyan folyt a munka. Végigjárva az orosz atomerőművek környékét, látva az ottani szépségeket, megismerkedve az ott élő emberekkel, Bálint mélyen a szívében zárta Oroszországot és az orosz embereket. Nem kellett kétszer kérni, hogy meséljen, csak úgy dőlt belőle a szó, mi pedig szívesen hallgattuk, talán egy kicsit irigyeltük is őt, akinek megadatott a lehetőség erre a nagyon kemény, de felejthetetlen expedícióra. A bemutató során beszélt mind a tíz telephelyről, beszámolt a vele történt kalandokról, élményekről, a munka körülményeiről. Minden atomerőműves telephely környékén talált magának egy kedvencet, olyat, mint a paksi ürge. A belojarszki atomerőmű közvetlen területén például sikerült képsorozatot készíteni egy ott élő nyércről. A csukotkai atomerőmű környezetében pedig találkozott az odavalósi sarki ürgével, ami egy nagyon ritka és különleges faj. A sarki ürge hibernált állapotban vészeli át a telet. Ezalatt a testhőmérséklete akár fagypont alá is süllyedhet.

Bálint az előadása végén kihangsúlyozta, hogy nagyon hálás az expedícióban részt vett segítőinek, elsősorban Kern Tatjánának, Papp Olgának és Bencze Imrének. Mi is hálásak vagyunk Bálintnak az izgalmas történetekért. Meghívtuk őt a klub rendezvényeire, hiszen mindig szívesen látunk körünkben Oroszország iránt erősen elkötelezett embereket.

 

Szucsán Marina

Klubunk 2016. évi nagykirándulásának úticélja Szlovénia volt. A 21 bátor POK tag 2016. október 7-én buszra szállt és hat napon keresztül élte a turisták „nehéz” életét. Az utazás szervezését ismét Matviján Júlia vállalta magára, aki élményekkel és ingerekkel teli programról gondoskodott számunkra. Keresztül-kasul jártuk ezt a szomszédos, kicsi, aranyos, gyönyörű országot. Megnéztük Szlovénia fővárosát Ljubjanát, jártunk Ptujban, Bledben, Mariborban, Radovicában, Kamnikban, de még a szomszédos Triesztbe is átugrottunk egy félnapra. És ha már ott jártunk, természetesen meglátogattuk a szépséges Miramare parkot és kastélyt, ahol Ferdinánd Miksa főherceg, az osztrák Ferenc József császár testvére, és Miksa felesége, Sarolta élt. Végig haladva a szlovéniai tengerparti szakaszon, gyönyörködtünk az ország legfontosabb kikötővárosában, Koperben és a mini-Velencének is nevezett Piranban Megnéztük a Secovlje sólepárlót, ahol a mai napig ugyanazzal a módszerrel állítják elő a sót, mint több száz évvel ezelőtt, Izolában pedig közvetlenül a tengerparton volt a szállásunk. Bár a 2864 méter magas Triglav megmászására nem vállalkoztunk, voltak szintkülönbséges programjaink is, jártunk fent és lent is: felmásztunk a Savica vízeséséhez és leereszkedtünk a Postojnai cseppkőbarlangba. Ezután pedig meglátogattuk a magas sziklába vájt, több mint 700 éves Predjami várat, és tornyának legfelső szintjéről megcsodáltuk a Karst régió panorámáját. Ez a hatszintes sziklavár a legnagyobb ilyen a világon, még a Guiness rekordok könyvében is szerepel. Bármerre jártunk, sehol se hagytuk ki a helyi gasztronómiai érdekességek kipróbálását. Megkóstoltuk az igazi bledi krémest és a bohinji sajtokat. A kamini Alpok lábainál, a Kaminska Bistrica folyócska forrásánál pedig alpesi házi sajtok kóstolgatása után egy hangulatos vadászházban erdei gombalevest és frissensült helyi folyami pisztrángot ebédeltünk. Lokev városkában egy sonkagyárban a füstölés nélkül, sózással, szárítással készülő prsut kóstolásában, Piranban sós csokoládé ízlelésében, Mariborban pedig Európa legrégebbi szőlőtőkéjének szomszédságában borkóstolóban volt részünk. A sok szép program közül talán a legemlékezetesebb marad a bledi tavi kirándulás, amikor egy speciális vízi járművel, a pletnával meglátogattuk a tó közepén lévő szigeten ékeskedő búcsújáró templomot. A programok nagyon szervezetten követték egymást, és olyan sok volt belőlük, hogy utólag magunk is alig hisszük, hogy annyi minden belefért ebbe a 6 napba.

Utazás közben igyekeztünk megtanulni pár szót szlovénül, végül is szláv nyelv, akár az orosz. Azt tapasztaltuk, hogy azonos hangzású szavaknak gyakran ellentétes jelentésük van a két nyelvben. Csak egy példa okán, ugyan az a szó az oroszban szégyenletest jelent, míg a szlovénben figyelmest, de voltak ennél erősebb példák is. Jókat nevettünk ezen.

Nagyon megkedveltük a Magyarországgal szomszédos országot, élveztük a szlovén vendégszeretetet, nemzeti konyháját, egyszerűen szerelmesek lettünk Bled városába és a tóba. De a legfontosabb az, hogy együtt voltunk, egy csapat voltunk és nagyon jól éreztük magunkat.

A rengeteg fotóból, amit készítettünk, itt láthattok néhányat.

Szucsán Marina