Két évvel ezelőtt már piknikeztünk a paksi páváknál. Az annyira hangulatosra sikerült, hogy már akkor sejtettük, nem az volt az utolsó szezonzáró ezen a helyen. Nem is kellett sokat várni az ismétlésre, hiszen Szucsán Marina az idén újra a pávákhoz hívta a POK közösségét. Nem sokat gondolkodtunk a jelentkezésen, mert éreztük, hogy ismét egy kellemes együttlét vár ránk a Fakocsmában, ami az elmúlt két évben tovább szépült, még hangulatosabbá vált.

Amíg sültek a finom húsok, a „POK aktív” nem hivatalos vezetőségi ülést is tartott. A központi téma az idei őszi nagykirándulás volt, hiszen ideje volt dönteni az utazás célirányáról. Évről-évre nehezebb a döntés, mert mindig szeretnénk felülmúlni, de legalább elérni az előző utazásaink sikerességét. Szerencsére, az utazási főszakértőnknek mindig vannak új gondolatai, így bízhatunk benne, hogy az idén is felejthetetlen lesz az őszi nagytúránk.

Az idén is voltak vendégek a pikniken, többek közt sokunk egyetemi iskolatársai, akikkel ritkábban találkozunk, így jó érzés volt újra látni egymást és beszélgetni a múltról, jelenről és jövőről. Egy oroszul éppen most tanuló fiatal hölgy is eljött, aki élvezte, hogy tesztelhette a már megszerzett nyelvtudását. És egész délután jól érezte magát a pikniken reménybeli utánpótlásunk legifjabb tagja, a nemsokára egyéves Zicherman Liza is.

Páros év június közepe lévén, a piknik két éve a foci EB idejére, idén pedig a foci VB elejére esett, Így hát a foci-fan tagok az internet és egy tablet jóvoltából élvezhették a focimeccset is.

A délután folyamán folyamatosan sültek a finomabbnál finomabb husikák, amiket alig győztünk elfogyasztani. És persze a lányok sok egyéb finomságot, süteményeket is hoztak a piknikre. Mivel megint nagyon jól éreztük magunkat, így nem tűnik nagyon kockázatosnak megjósolni, hogy bizony ez sem az utolsó POK piknik volt a páváknál. Köszönet elsősorban Szucsán Marinának a szervezői munkáért, és persze mindenkinek, aki eljött és részese volt ennek a kellemes délutánnak. [Fotók]

Dobó J.

Május 19-én a Paks városában másodszor került megszervezésre a Város Napja elnevezésű fesztivál, amely Paks civil és kulturális szervezeteit, sport- és alkotó közösségeit, klubjait mutatja be. Klubunk lelkesen vett részt, és némi orosz színt vitt ebbe a változatos rendezvénybe.

A Város Napja a bemutatkozó szervezetek felvonulásával kezdődött. Már reggel fél kilenckor gyülekeztünk a Szent István téren jó hangulatban, kellemes napsütésben várva a felvonulás kezdetét. Klubunknak egységes megjelenést az új pólók és az orosz trikolor zászlócskái adtak. A városi múzeum korhű jelmezbe öltözött munkatársai, táncosok, twirlingesek, lovasok és motorosok között jó hangulatban mentünk végig a fő utcán, ahol Bedzsula Bálint és Wollner Pali fényképezőkkel, a paksiak pedig kíváncsi tekintetekkel kísértek minket.

Az ünnep a Táncsics Parkban folytatódott, ahol egész nap fellépők szórakoztatták a közönséget, a színpadok körül pedig sátrakban mutatkoztak be a fesztivál résztvevői. Szerjózsa bácsi már autentikus orosz hagyományoknak megfelelően feldíszített sátorban pirozskikkal, szeljotkával, kvasszal (és más hangulatfokozó itókákkal) várt minket és a város lakóit, vendégeit. A legnagyobb érdeklődés az „oladuski” sütését kísérte. Itt Szerjózsa alig bírta a munkát, Marina, Léna és a többiek pedig a lekvárral, tejföllel, sűrített tejjel „megbolondított” csemege kiszolgálását. Nem hittünk a szemünknek a sátor előtti hosszú sor láttán, de jól esett elmesélni a helyi érdeklődőknek, mi micsoda, és hogyan kell fogyasztani. Volt, aki a receptet is elkérte. Délutánra az „oladuski” és társai el is fogytak.

Persze a napnak még nem volt vége, hiszen a paksiakkal együtt egészen estig tartott fesztivál, ami nagyon jól sikerült. [Fotók]

HyL

Idén is izgalommal készültünk a paksi Majálisra. A PA Zrt. által szervezett, az egész város számára nyitott rendezvényen többekkel együtt még próbáltuk fenntartani a régi idők hangulatát. Sikerült is. Már a reggel jól indult szép napos, kellemesen langyos idővel.

Racskó Steffi koordinálásában, a segítők révén már előző este állt a POK sátor, reggeltől pedig szorgos kezek készítették elő a pörköltnek valót. Mindehhez persze a főszakács, Racskó Imi útmutatása is kellett. Szerjózsa bácsi ismét nagylelkűen hozta hangulatba az egyre gyarapodó csapatot. Persze némi sült máj is dukált a munkához a dolgos kis csapatnak némi szíverősítő kíséretében. Volt ott minden: …na nem is sorolom. A lényeg, a közben bekapcsolódó „kukta”, Takács Józsi segítségével a pörkölt főtt, ízesedett, a klubot erősítők létszáma gyarapodott.

A pörköltet az érkezők nagy lelkesedéssel és étvággyal ízlelték, szagolták, amikor pedig elkészült, finom borok társaságában meg is kóstolták (na jó: megették 😊). Elmondhatjuk, hogy a hivatalos zsűrin kívül a mi POK pörköltünk kapott igazán nemzetközi minősítést, hiszen orosz és finn vendégeink is voltak. Igaz, hogy a főzőversenyben nem kerültünk dobogóra, de mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána.

Az érdekes programok és az egyre melegebb, napos idő ellenére vissza-visszatért a klub magja tovább beszélgetni – jó volt együtt lenni. Köszönjük elsősorban Racskó Steffinek és Imrének, valamint Takács Józsinak, továbbá minden segítőnek és résztvevőnek, hogy a csapatunk ezúttal is jó hangulatban ünnepelhette ezt a Majálist, ami a városén belül egy kicsit igazán a miénk is volt. [Fotók]

HyL

A klub április 15-én egy új programot valósított meg, közel 15 taggal és az ASZE vendégekkel kiegészülve meglátogatta a Fiumei úti temetőben található, Magyarország területén a második világháborúban elesett szovjet katonák memoriál sírkertjét. Ez a program egyrészt április 4-éhez - Magyarország német megszállás alóli felszabadításához - másrészt május 9-éhez - a fasizmus felett aratott győzelem napjához - kötődött. Az orosz és a magyar állam 1995-ben kötötte meg azt a hadisír egyezményt, amelyben a felek kölcsönösen vállalták, hogy rendbe teszik és folyamatosan gondozzák a másik fél területén a második világháborúban elesett katonáinak sírjait. Az oroszországi magyar hadisírok államilag szervezett rendbetétele 1997-ben kezdődött. Ennek eredményeként jött létre a rudkinói emlékhely, amely egy közös hősi temető, ahová a szétszórt Don parti temetőből ide szállították az elesettek feltárt maradványait, és temették el tisztességgel az egykori honvédeket, munkaszolgálatosokat. Rudkino Voronyezstől 40 kilométerre délre fekszik, a 2. magyar hadsereg mintegy negyede alussza itt ma örök álmát. 

Magyarország területén a második világháborúban több mint 100 ezer szovjet katona esett el. Közülük a Fiumei úti temetőben mintegy négyezer azonosított és több ezer azonosítatlan katona nyugszik. Csendesen fejet hajtottuk az elesett katonák végtelen hosszúságban elterülő sora előtt és megkoszorúztuk az emlékművet.

Sétálva a sírok között, szörnyülködve láttuk, hogy milyen sok fiatal embernek kellett meghalnia a második világháborúban és érthetővé vált az egyik sír felírat, ami szerint: „a földben sokkal több katona van, mint a földön…”. 

A hazafelé vezető úton megálltunk Budaőrsön a Memento parkban, ahol idegenvezető segítségével megnéztük a parkban elhelyezett, a szocializmus időszakában készült katonai és munkásmozgalmi szobrokat, emlékműveket.

Különös érzés volt újralátni a két elesett parlamenter, Iván Osztapenko százados és Steinmetz Miklós kapitány szobrait, amelyeket sok éven keresztül a budapesti utazások során az út mentén láthattunk. [Fotók]

Szőke Larisza

2018. március 3-án az Atomfitt teremében tartottuk meg a három ünnep alkalmából (Farsang, a Haza Védelmezője Napja és a Nemzetközi Nőnap) szervezett klubestét.

Az est főszervezői (Berta Marina, Turánszki Larisza, Dobó család) és a segítők lelkes csapata (Sztankevics Milla, Pinczés Natasa, Varga József) a terem díszítésével már tavaszias hangulatot teremtettek, noha kívül még télies volt az idő. A résztvevők által összeállított terülj-terülj asztalka ízletes oroszos és magyaros hideg ételeinek elfogyasztása után indult a Berta-show. A Berta Marina által összerakott ünnepi műsor főleg a korábbi évek hármasünnepi rendezvényein előadott produkciókat elevenítette fel. A műsor után a Turánszki Larisza jóvoltából készült szoljánka melegítette tovább a hangulatot. A levesezés után a stáb által kitalált vidám vetélkedőkkel múlattuk az időt. Ezek közül is kiemelendő az est Cárja és Cárnője választási ceremónia. A buliban végig jó hangulat uralkodott, bár ezúttal a többség a parkett koptatása helyett az asztal körüli beszélgetést választotta. Köszönet a szervező stábnak és segítőiknek. [Album]

Szucsán Marina/Dobó József