Az idén a Klub tagjai nagyon készültek a Győzelem Napja 75. évfordulójának a megünneplésére, aktívan tervezgetve azt, hogy miképpen lehetne még emlékezetesebbé, még ünnepélyesebbé tenni ezt a napot, miket kellene és lehetne tenni az elesett szovjet katonák emlékművének környékén.

Sajnos a COVID-19 pandémia meghiúsította ezeknek a terveknek a megvalósítását. A tavasszal bevezetett korlátozások ellehetetlenítették a klub tagjainak közös összejövetelét és a Pakson dolgozó orosz szakembereknek ennek a napnak közös megünneplése céljából történő meghívására sem kerülhetett sor. A megváltozott helyzet hatására arra a döntésre jutott a klub aktívája, hogy a klub nevében az előző években megszokott időben korlátozott létszámban megkoszorúzzák az elesett katonák sírját, mindenki más pedig saját belátása szerint teszi tiszteletét a síroknál.

A legnagyobb meglepetésre azonban az elesett szovjet katonák  6-os út melletti emlékműjénél délután 5 órakor népes létszámban már ott volt a klubtagság jelentős hányada, valamint sokan a Pakson dolgozó orosz szakértők közül  is  családtagjaik kíséretében.

A koszorúk és virágok elhelyezése az emlékműnél ezután nagyon ünnepélyes keretek között és valóban az ismert dalban megénekelt „ könnyekkel a szemekben”  történt, mivel minden jelenlévő a háborúban elesett hozzátartozóira, honfitársaira , valamint azokra a pótolhatatlan veszteségekre gondolt, amibe ez a nagy győzelem került. Az orosz szakértők egyik vezetőjének fiúgyermeke egy háborús verset is elszavalt, ami igazan szívhez szóló volt.  Különösen fontos, hogy a fiatal nemzedék ne feledje el az akkori események történéseit, ne merüljön feledésbe a szovjet nép második világháborúban tanúsított hősi küzdelme.

A Győzelem napján a klub tagjai a hagyományoknak megfelelően megkoszorúzták a dunaföldvári emlékművet is.

Szőke Larisza